Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VI. fejezet

 

Hogy kinek van kedve a versenyhez? Úgy látszik mindenkinek rajtam kívül. Reggel mindenki be volt zsongva, mindenhonnan csak a versenyről szólt a duma. Hannáékkal ültem egy asztalhoz, a reggeli kenyér, paradicsom, paprika, májkrém volt. Miután ettünk, minden felügyelő felírta a diákok neveit. Bakó Lídia, a tábvez kihúzott négy nevet. 

-Szóval a négy csapat vezetői : Kovács Hanna, Bokros Tamás, Tolnay Roxána, és Nagy Kristóf.  Most ez a négy fiatal fáradjon ide mellém. 

Oda mentek. A négy vezető közül csak Kristófot és Hannát ismerem.  Kiváncsi vagyok, hogy kinek a csoportjába kerülök. 

-Fiúk, lányok egymás után húzzatok neveket, majd  olvassátok fel hangosan. Aki hallotta a nevét az álljon a csapata vezetője mellé. 

Sok nevet felolvastak, hallottam, hogy Nánsi a Hanna csapatába került.

 Szinte imádkoztam, hogy még véletlenül se a Kristóf csapatjába kerüljek, de mikor meghallottam a nevem az Ő szájából...ott ledermedtem. Még csak ez hiányzott nekem, hogy parancsolgasson, amit momentán senkitől sem tűrök el. Muszáj volt felállnom és mellé állnom, de azért tartottam a két méteres távolságot. Mikor meglátta, hogy ott vagyok azt olvastam ki a szájából, hogy :


-Szia. 


Bólintottam a fejemmel, majd elfordultam, hogy ne is lássam. 

A válogatás végén kimentünk az udvarra. A tábvez szólt, hogy ebédig beszélgessünk a csapattársainkkal. Azz hiszem én voltam a legrosszabb helyzetben, mert a csapatban csak Kristófot ismertem, a többiek közül senkit, nem értem, hogy lehet az, hogy egy osztálytársam sem került ebbe a csapatba, nem mintha őket sokkal jobban kedvelném vagy ismerném, de csak másabb lett volna. Na mindegy. Kristóf egyből be is mutatkozott, és hozta a beképzelt formáját:

-Helló! Nagy Kristóf vagyok, de úgyis ismertek. Csak annyit mondanék, hogy elvárom mindenkitől, hogy részt vegyen a játékokban, azaz senki sem húzhatja ki magát. Amúgy meg ne aggódjatok, mi fogunk nyerni. Keep calm.-villantott egy 100 wattos mosolyt-De a legfontosabb, hogy szuperül érezzük magunkat. Buli lesz az egész. Öö...most pedig, mutatkozzon be mindenki, mondjátok el a nevetek . 

Még egy rossz tulajdonság a részéről: főnökösködő. 

Egy szőke hajú srác kezdte a bemutatkozást:

-Helló mindenkinek, Alex a nevem. -fordult körbe, majd Kristófra nézett-Hé Krissz helyretesszük a bagázst. -pacsizott össze vele.

Még sokan bemutatkoztak, hallottam.ilyen neveket: Nóra, Mia, Dominik, Peti, Luca, Máté, még voltak bemutatkozók, de nem nagyon figyeltem. Engem nem izgat ez az egész. Én is csak simán elmondtam a nevem. 

Még az ebédig volt vagy félóra, leültem egy farönkre. Odaült mellém egy csaj, bemutatkozott az előbb, de nem ugrott be a neve. 

-Szia,Ella. 

-Ja, szia. 

-Egy csapatban vagyunk, szerinted is mi fogunk nyerni? Krissz biztosra veszi, amúgy ő klassz vezető. Tavaly mondjuk nem volt vezető, de a tábor végére az lett. A valódi vezető csapnivaló volt. 

-Aham.-bólogattam. Csöppnyi kedvem sem volt Kristófról dumálni.

-Gondolkoztál már csapatneven? 

-Ö...nem. Kellet volna? 

-Hát igen, mert minden csapattagnak kell mondania egy nevet, és a végén megszavazzuk a legjobbat. 

-Muszáj mindenkinek mondania? 

-Igen, kötelező. Pont ez a lényeg, hogy mindenki részt vegyen. Krissz jól mondta, nagy szerencsénk, hogy az ő csapatába kerültünk. 

Nem bírtam ki, muszáj volt rákérdeznem:

-Te bele vagy esve Kristófba?

Elkezdett nevetni:

-Viccelsz? Ő a bátyám. Tudod, úgy mutatkoztam is be, hogy Lola vagyok, Krissz tesója, nem emlékszel? 

-Bocs nem figyeltem biztos. 

-Semmi baj. Naa kell menni ebédelni. Jössz? 

-Mindjárt. 

-Okés, szia. 

Hm....kedvesnek tűnik, de csak tűnik. Biztos, hogy csak azért szólt hozzám, mert egy csapatban vagyunk. Amúgy szép lány, kifinomult ízlése van, ez látszik az öltözködésén is, de biztos olyan beképzelt, mint a testvére. 

  Istenem, miért a Kristóf csapatába kerültem? 

Az ebéd nagyon rossz volt, borsófőzelék...fújjj, utálom. Ebéd után elmondták, hogy az egész délutánt a csapatnév kitalálására kell fordítanunk, este pedig kötelező a tábortűznél megjelenni. Mindenki kap a csapatjának megfelelő színű kendőt, amit hordani kell. Hát remélem, hogy nem valami ronda színt kapunk. 

A faházban voltam, amikor meghallottam Kristóf hangját a hangszórókból.

-Helló, skacok. A csapatom tagjai gyűljenek össze az ebédlő előtt. Amúgy puszi nektek csajok. 

Pff....szoknyapecér is. Mit volt mit tenni, muszáj volt mennem. 

-Helló mindenkinek. -kezdte Kristóf-Gondolkoztatok már csapatneven? Ha nem, ideje elkezdeni. Mindenkitől akarok hallani legalább egy nevet. Kaptok 10 percet. Hajrá!

  Ah...igazi diktátor. 

*10 perc múlva.

-És letelt.-nézett az órájára Kristóf.- mondok én először. Szóval nektek, hogy tetszik a ,,Kölykök“? Valaki jegyezze fel. -rám néz-Ella, kérlek. 

-Mi? Miért én? -hüledeztem.

-Mert én azt akarom. 

-Éés? Én nem írok semmit. -lázadtam tovább. 

-De.

-Nem.

-De.

-Neem. 

-Ezt meddig játsszátok még? -kérdezte meg egy lány, talán Vivienn.

 Feltűnő csaj volt, színes felső, virágos szoknya, neonzöld szanda, toll fülbevaló, hajánt, és rengeteg karkötő. Egyénisége az van...

-Ameddig Ella nem kezd el írni.-mondta Kristóf, majd rámkacsintott. Jó, hogy ő szórakozik. Nem értem miért szivat még mindig, nem volt elég, amikor leégtem Dika előtt? 

-Nem kezdek el semmit. -fontam karba a karom. 

-Oké, írom én. -szólalt meg Lola. 

-Rendben, kezdjük.-fogadta el a helyzetet Kristóf. -Balról jobbra . Geri? Neked mi az ötleted? 

-Csőváz. Sztem legyen a csapatnév, hogy           ,, Lazák“. 

Ez a Geri olyan laza, hogy mindjárt szétesik. A gatyája térdig le van csúszva, csak a bő pólója talarja el a fenekét. Tuti, hogy egyszer szétfolyik.  . 

-Tovább. -intett a vezető. 

Sok hülye név elhangzott, mint például: ,,Tuskók‘‘ , ,, Őrültek‘‘ , ,, Csőagyak“ , ,,Sínagyak“ , ,,Csúcsfejűek‘‘ , ,,Gyökfejűek‘‘ , és mindenféle agyak, fejek elhangzottak, amikor rám került a sor. 

-Hát lehetne Fiatal-ok, és akkor a ok szótagot írhatnánk külön. 


-Ez tetszik.-jegyezte meg Kristóf. 


-Ja, ja.-helyeseltel a többiek. 

Még utánam következtek csapatnevek: ,,Nyertesek‘‘ , ,, Hülyék‘‘ , az egyik fiú beordította , hogy legyen a nevünk ,, Gúgöl‘‘ . Bár nem értem ennek a névnek mi köze lenne a csapatunkhoz.

Na mindegy, a végén a csapatnevünk az lett, hogy ,,.Kölykök‘‘ . Hát igen az én ötletem nem.nyert, milyen meglepő, hogy a Kristófé igen. 

A vacsoránál megtudtuk, hogy holnap tudáson, műveltségen alapuló játékok lesznek. Az okés lesz, nem aggódok,  mert az ilyesmik mennek. Csak az lesz a gond, hogy ha még élvezném a játékot akkor sem mutatnám ki. Azt hiszem, ezt nevezik dacnak. 

Már majdnem elkönyveltem magamban, hogy túléltem egy napot, amikor a faház küszöbén ülve, odaült mellém Kristóf. Mit akar már megint? Felálltam és indultam be, de megfogta a kezem, és nem engedett:

-Várj, beszélhetnénk? 

-Bocs, de semmi kedvem holmi csevejre. 

-Csak velem nincs kedved dumálni vagy senki mással sem? 

-Senkivel sincs kedvem, szóval viszlát. 

Már léptem az ajtón befele, amikor megszólalt: -Nem tudtam, hogy akkor odajönnek. 

-Persze. 

-Komolyan beszélek. 

-Hagyj már engem. Miért foglalkozol velem? Menj és szórakozz Dikával.

-De ha én nem vele akarok? 

-Most beismerted, hogy csak szórakozni akarsz. -Ne forgasd ki a szavaim, amúgy tévedsz. 

Néztem rá, de nem szóltam semmit. Már sötét volt, Kristófot már csak a Hold világította meg. Tiszta feketében volt, így csak a szeme csillogott. Megharaptam az alsó ajkam, bár akaratomon kívül. Nem tudtam mi van velem. Érdekes pillanat volt, az biztos. 

Kristóf törte meg a csendet. 

-Akkor hiszel nekem? Elhiszed, hogy nem tudtam, hogy Szandi akkor odajön? 

-Nem.

-De fogsz hinni.-állította biztosan. 

-A-a. 

-Nem hagylak békén, amíg nem hiszel nekem. 

-Ez fenyegetés? -kérdeztem mosolyogva. Áá, miért kellet nekem mosolyogni? Egy idióta vagyok. 

-Nem, csak szóltam előre. 

-Ha-ha. -mondtam, majd bementen az ajtón. 

Komolyan mondom kezd megőrjíteni. Nem hagyom, hogy piszkáljon. Miért nem hagy békén? Alig várom, hogy elhúzzak innen,és már van is egy tervem...